Travels, SzG3: bauxit

FOTÓALBUM

A Bányászati múzeum után megnéztem a Bauxit földtani parkot, ebben a szép napsütésben egy igen szokatlan, de nagyon látványos színorgiát produkált. első látásra akár a Marson is lehetnénk.
A bauxit bányászata 1926-ban kezdődött Gánton, a II. VH. alatt a teljes termelést Németországba szállították. A bánya csúcstermelése 1953-ban volt, 600 000 tonna. A növekvő igények miatt egyre másra nyitottak bányákat Gánton, összesen ötöt. Az 1980-as évekre a bányák ki is merültek, 1987-ben a termelés végleg megszűnt. A többi bányát rekultiválták (több kevesebb sikerrel), ezt az 1980-ben nyitott bányát meghagyták szabadtéri geológiai múzeum céljára.
A területen egy tanösvény halad végig, 12 állomással. Na itt kezdődnek a problémák. Már számtalanszor rámutattam, hogy Mo-n az átadás után gyakorlatilag a karbantartásra (TMK!) nem igen fordítanak figyelmet, de még inkább pénzt. A 12 állomás közül csak az első kettőnek van meg a táblája (pedig érdekes lenn, hogy mit írnak), de a nagyobb baj az, hogy a lefolyó víz több helyen elmosta az átereszeket, mélyebb vízmosásokat vájt. Ezeken az átkelés kezd nagyon veszélyes lenni. Ugyancsak veszélyesek a pergő kis sziklákból keletkező hordalék kúpok, mivel meredekek, könnyen meg lehet csúszni rajtuk és akár mélyebbre is leszánkázhat az ember. Ezek azért problémásak, mert keresztezik a tanösvényt. Most még ki lehet kerülni ezeket (lerövidítve az utat), de igazából az lenne a látogató célja, hogy a teljes ösvényt bejárhassa és megkapja az információkat. Legfeljebb nem él vele, de legyenek ott.
Ezzel együtt nagyon érdekes a hely, szép napsütésben tényleg egy színorgia az egész (kék ég, zöld lombok, lila - vöröses barna talaj, ritka látvány), a kis tó a közepén is látványos, de aki biztosan látni akarja, az siessen!

Vissza a főoldalra (katalógus)

FOTÓALBUM

Ki keres, talál! Most Gántot találtam meg a Panoramio-n, mint érdekességet. Egymás mellett két jó program, az egyik ez, a másik a mellette lévő Bauxit földtani park. Együtt sok lenne, így külön külön tárgyalom majd, de nyilvánvaló, hogy együtt kell megtekinteni ezeket.
Most kivételesen hagyatkozzunk a múzeum honlap-jának leírására, jobban én sem tudtam volna megírni:
"A XX. század Magyarországán nagy reményeket fűztek a gépgyártást, mindenekelőtt a repülőgépgyártást forradalmasító, új minden addiginál könnyebb fém, az alumínium alapanyagául szolgáló ásvány, a bauxit bányászatához. A Dunántúli-középhegységben az első világháború idejétől bányászták előbb külszínen, majd a föld alatt is a bauxitot. Néhány éve a régió ipari útjain autózó még mindenütt bauxitportól vöröslő aszfalttal és növényzettel találkozhatott. Máig működik földalatti bauxitbánya hazánkban, viszont a hazai készletek már messze nem olyan jelentősek mint néhány évtizede. A külfejtéses bányászat nagymértékben átformálta a hegyvidék arculatát, a teraszos fejtések hatalmas krátereket vágtak a hegyek oldalába, s a Marséhoz hasonló tájat hoztak így létre. Napjainkban folyik e természeten ejtett sebek begyógyítása, s a vöröslő fejtésoldalakat ismét a növényzet foglalja el. Ebből adódóan ma már kuriózumnak számít egy-egy ilyen felhagyott bánya. Ilyen külfejtés található Gánt Bányatelepen a Bagoly-hegy oldalában, melynek peremén, néhány méterre a Gánt felé vezető közúttól található a Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás. (A múzeum előtt parkoló, pihenőhely és illemhely is szolgálja a látogatók kényelmét.) A kis múzeum a lehető legátélhetőbb és legátfogóbb módon a föld alatt, illetve felett mutatja be a magyar bauxitbányászat történetét 1914-től az 1990-es évekig terjedően. A kiállítás felépítése

I. A múzeumhoz érkezők először a múzeum-táró előtt kialakított szabadtéri kiállítást tekinthetik meg, melyhez csodálatos hátteret biztosít a kerítéstől néhány méterre kezdődő óriási külfejtés látványa. A szabadtéren kiállított szállítóeszközök többségét pontosan ilyen helyszíneken alkalmazták. Ennél fogva a ló és gép vontatta csilléket, illetve az ugyancsak itt megtekinthető gőzmozdonyt (amit a rajta lévő jókora névtábla szerint Imrének hívtak üzemeltetői) bárki el tudja képzelni működés közben. De a föld alatti szállítás eszközei is helyet kaptak itt, mint például a 30-as években épített GANZ villanymozdony és a hozzá kapcsolt személyszállításra használt úgynevezett „népes” kocsik, melyek kis méretüknél fogva is érdekes látványt nyújtanak.

II. Belépve a múzeum céljaira kialakított földalatti kiállítótérbe fényképekkel és ábrákkal illusztrált poszterekről ismerhetjük meg az európai és a hazai, illetve magának az 1926-ban megindult gánti bauxitbányászatnak a történetét. Már e történeti áttekintető séta során is úgy érezhetjük, hogy egy valós bányában járunk, hiszen a kapuíves szelvényű „alagút” falai pontosan úgy vannak omlás ellen biztosítva, mint egy mélyművelésű bányáé. A szintén bányabiztonsági szempontokat szolgáló légajtón átlépve a következő, a bányaművelés történetét bemutató részbe jutunk.

III. Itt már igazi bányabeli körülményekkel találkozhatunk. A járat elején a kézi erővel végzettől-, a teljesen gépesített fejtésig tekinthetjük végig a különböző munkaeszközöket. Ezt követően pedig élethű munkahelyeken figyelhetjük meg hogyan is zajlott a gyakorlati munka és annak kiszolgálása biztosítása, illetve a lefejtett bauxit bányabeli szállítása. A laikus látogató biztosan meglepődik majd, hogy a városi forgalomból jól ismert IFA „MULTICAR” típusú kisteherautóval is találkozik, hiszen a bauxitbányák kisebb biztonsági kockázattal működtek, mint mondjuk a szénbányák, így ott benzin üzemű járművek is dolgozhattak. A 100 méter hosszú múzeum-táró végén ismét egy kis történeti rész található, végül egy újabb légajtón hagyható el a kiállítás, melyből a parkolóhoz jut a kedves látogató."

Vissza a főoldalra (katalógus)