Miután az amerikaiak visszaadták a volt Táncsics börtön épületét, október 6 alkalmából (2014) 2 napig meg lehetett tekinteni. Ezt az alkalmat Én is megragadtam és hétfőn meglátogattam a helyet. Nagy tömeg volt, ami igen jelentős érdeklődést jelentett. Én szokás szerint kritikusan viszonyulok minden meglátogatott helyhez és több szempontból szoktam azokat értékelni (lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik, de ez van).
Rögtön az elején azért le kell szögezni, jó hogy visszakerült magyar tulajdonba. Ez minden kétséget kizár. De.
Ha az eszmei értékek nem forintosítható részét kizárjuk, akkor szerintem az amerikaiak jártak jobban, mivel két igen értéke ingatlant kaptak a követségük mellett, amit ráadásul mi újítottunk fel. A Várban hagyott épületek belsejében semmi nem utal az 1800-as évekre, fehérre ki van festve mind (kivéve a volt börtön épületének pincéje, ami fekete), a falakon kívül vezetett vezetékek, szerintem az egész belső kialakítás a 70-es, 80-as éveket idézi. Ami modern volt, azt a amerikaiak elvitték. Felszereltek egy csomó klímát, a kertekben kosárlabda pályát, hatalmas kerti grillt, színpadot építettek, ezeket is megkaptuk, Mindebből az látszik, ha ebből valami látványosat akarunk kialakítani, akkor hatalmas pénzeket kell bele fektetni. Viszont a kilátás pazar a Parlamentre (legalább ez).
tehát aki sajnálkozik, hogy nem látta, csak picit tegye.
Azért néhány szó Táncsicsról és a börtönről (erősen leegyszerűsítve):
ad. 1., Táncsics Mihály:
Mihajlo Stancich néven született szerb (szlovák) családból, nagy szegénységben. Kezdetben a tanítói pálya vonzotta, távlati célként iskolamester szeretett volna lenni. Később jogot tanult, de ezt nem fejezte be. Ekkor kezdett az irodalom felé fordulni. Politikailag kezdetben Széchenyit támogatta, majd Kossuth híve lett. Egy államellenesnek minősített könyve miatt tartóztatták le és vitték ide. Az udvaron található börtön épület helyett a volt laktanyaépület egyik utcára nyíló szobájában tartották fogva. Ítéletig nem jutottak, mivel a márciusi ifjúság kiszabadította (sokan nem is tudták, miért kell kiszabadítani, csak a lendület vitte Őket). A 48/49-es forradalom alatt egyre jobban eltávolodott a polgári eszményektől és a parasztság felé fordult. Ezt már Kossuthék sem nézték jó szemmel, a Debrecenbe visszavonuló kormány még a lapját is betiltatta. A forradalom bukása után bujkálni kényszerült, távollétében halálra ítélték, jelképesen ki is végezték. Az 1857-es amnesztia után visszatért az illegalitásból és röplapokat gyártott. 1860-ban 15 év fegyházra ítélték tüntetés szervezéséért, de ezt is részben megúszta az 1867-es kiegyezés miatt. A parasztságról a figyelme egyre jobban a munkásság felé fordult. Mai szóhasználattal az egész élete az egyre radikálisabb nézetek, irányzatok felé fordult, de ezt a kifejezést csak az akkori viszonyokra érthetően szabad alkalmazni. Nagy szegénységben, hatalmas adósságokkal halt meg.
ad. 2., a börtön:
A volt börtön területének nagy része az Erdélyi bástya területére esik. Az utcai frontot a volt József kaszárnya alkotja. Sok eredeti elem már nem található benne. Az udvar közepén áll a volt lőporraktár, ezt alakították át börtönné, de mint fent írtam, Táncsics nem itt raboskodott. Ellenben ilyen híres rabjai is voltak e helynek: Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Czuczor Gergely, stb. Kossuth és Táncsics emléktáblája az épületen találhatóak. A II. VH után jóvátételként került (többek között) amerikai tulajdonba, állítólag azért ez az ingatlan, mert ez volt a legjobb állapotban és e miatt ez felelt meg a legjobban az amerikaiaknak.
Most két napig volt nyitva 68 év után, annyit azért megért, hogy láthattam, de így utólag (ilyenkor mindig okosabb az ember) azért nem lett volna olyan nagy veszteség, ha véletlenül lemaradtam volna róla. De nem maradtam le!
Rögtön az elején azért le kell szögezni, jó hogy visszakerült magyar tulajdonba. Ez minden kétséget kizár. De.
Ha az eszmei értékek nem forintosítható részét kizárjuk, akkor szerintem az amerikaiak jártak jobban, mivel két igen értéke ingatlant kaptak a követségük mellett, amit ráadásul mi újítottunk fel. A Várban hagyott épületek belsejében semmi nem utal az 1800-as évekre, fehérre ki van festve mind (kivéve a volt börtön épületének pincéje, ami fekete), a falakon kívül vezetett vezetékek, szerintem az egész belső kialakítás a 70-es, 80-as éveket idézi. Ami modern volt, azt a amerikaiak elvitték. Felszereltek egy csomó klímát, a kertekben kosárlabda pályát, hatalmas kerti grillt, színpadot építettek, ezeket is megkaptuk, Mindebből az látszik, ha ebből valami látványosat akarunk kialakítani, akkor hatalmas pénzeket kell bele fektetni. Viszont a kilátás pazar a Parlamentre (legalább ez).
tehát aki sajnálkozik, hogy nem látta, csak picit tegye.
Azért néhány szó Táncsicsról és a börtönről (erősen leegyszerűsítve):
ad. 1., Táncsics Mihály:
Mihajlo Stancich néven született szerb (szlovák) családból, nagy szegénységben. Kezdetben a tanítói pálya vonzotta, távlati célként iskolamester szeretett volna lenni. Később jogot tanult, de ezt nem fejezte be. Ekkor kezdett az irodalom felé fordulni. Politikailag kezdetben Széchenyit támogatta, majd Kossuth híve lett. Egy államellenesnek minősített könyve miatt tartóztatták le és vitték ide. Az udvaron található börtön épület helyett a volt laktanyaépület egyik utcára nyíló szobájában tartották fogva. Ítéletig nem jutottak, mivel a márciusi ifjúság kiszabadította (sokan nem is tudták, miért kell kiszabadítani, csak a lendület vitte Őket). A 48/49-es forradalom alatt egyre jobban eltávolodott a polgári eszményektől és a parasztság felé fordult. Ezt már Kossuthék sem nézték jó szemmel, a Debrecenbe visszavonuló kormány még a lapját is betiltatta. A forradalom bukása után bujkálni kényszerült, távollétében halálra ítélték, jelképesen ki is végezték. Az 1857-es amnesztia után visszatért az illegalitásból és röplapokat gyártott. 1860-ban 15 év fegyházra ítélték tüntetés szervezéséért, de ezt is részben megúszta az 1867-es kiegyezés miatt. A parasztságról a figyelme egyre jobban a munkásság felé fordult. Mai szóhasználattal az egész élete az egyre radikálisabb nézetek, irányzatok felé fordult, de ezt a kifejezést csak az akkori viszonyokra érthetően szabad alkalmazni. Nagy szegénységben, hatalmas adósságokkal halt meg.
ad. 2., a börtön:
A volt börtön területének nagy része az Erdélyi bástya területére esik. Az utcai frontot a volt József kaszárnya alkotja. Sok eredeti elem már nem található benne. Az udvar közepén áll a volt lőporraktár, ezt alakították át börtönné, de mint fent írtam, Táncsics nem itt raboskodott. Ellenben ilyen híres rabjai is voltak e helynek: Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Czuczor Gergely, stb. Kossuth és Táncsics emléktáblája az épületen találhatóak. A II. VH után jóvátételként került (többek között) amerikai tulajdonba, állítólag azért ez az ingatlan, mert ez volt a legjobb állapotban és e miatt ez felelt meg a legjobban az amerikaiaknak.
Most két napig volt nyitva 68 év után, annyit azért megért, hogy láthattam, de így utólag (ilyenkor mindig okosabb az ember) azért nem lett volna olyan nagy veszteség, ha véletlenül lemaradtam volna róla. De nem maradtam le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése